R É Z P U L Y K A
Fajtaleírás:
Ennek a kistestű típushoz tartozó változatnak az eredete tisztázatlan. Beeck szerint a századfordulón Camburg (Saale megye) környékén az ottani udvarokban számtalan rézpulyka volt fellelhető. Dürigen 1923-ban a vörös színváltozattal együtt említette, ami genetikailag a vörös fajtacsoporthoz is tartozik. Ez a vörös változat tartalmazza a legtöbb pigmentet.
A rézpulyka tenyésztésében kétféle pipeszín fordul elő. Vannak sárgásszínűek sötétebb csíkozással, a többiek pedig kakaó barnák. Ennek alapján azt feltételezték, hogy ezek a sötétebb színű pipék idősebb korban is sötétebb pehelytollazatot viselnek majd, ez azonban nem így van. Ugyanis minden kakaóbarna pipe a vedlés után fehérszínű pehelytollazatot visel, ám a kabátjuk teltszínű. Ezzel ellentétben a sárgáscsíkos tollú pipék a megkívánt sötét pehelytollazatot viselik és vörös a tollszár. Ez a körülmény a találékony tenyésztőket arra a gondolatra serkentette, hogy a világos pehelytollazatú madarakat, mint vöröspulykákat állítsák ki, de ez utóbbi változatnál a fehér tollszár és a fehér pehelytollazat a standard szerint hibának számít.
A rézpulyka alapszíne egy élénkfényű telt rézbarna szín, amelynél a fedőtollak egyöntetűsége igen fontos. Az 1-2 mm széles feketés kéken csillogó végszegélyt a nyak, a mell, a has, a hát és a szárnyfedőtollakon többnyire csak a kakasok mutatják, míg a tojóknál ez csak mutatóban fordul elő. A faroktollak végén 2 cm széles világos szegély van, ami előtt egy hasonlóan széles sötétbarna szalag található. A pehelytollazat világosszürke, ugyanakkor a tollszár vörösesbarna kell, hogy legyen. Az evezőtollak lehetőség szerint minden mintázattól mentesek legyenek. A rézvörös szín itt világosabbnak mutatkozik, mint a testen. Ha a tojók nem mutatnak kifejezett fényt, akkor az ivarhoz kötött és nem lebírálandó. Ezzel ellentétben erős hiba a fehér pehelytollazat, valamint a fehérszínű tollak az evező és kormánytollak között. Ha a szegély durva, a kiállítási minőség jelentősen csökken. A láb színe fiatal állatokon sötétbarna, az időseken vörös.
A 80-as évek második felében az NDK kiállításokon, az új tenyésztésű madarakat bemutató részben fehérszárnyú rézpulykák is láthatók voltak. Ezek az állatok úgy néztek ki, mint a régebbi rézpulykák, világos "nagy tollazattal". A változat továbbtenyésztésétől azt várják, hogy a pehelytollazat kivilágosodik egészen a fehérig és eltűnik a tollak szegélyezettsége, végezetül a fehérszárnyú vörös és más tenyésztési irányok közötti különbség megszűnik.